(1zene és szöveg: Gégény István)

Te vagy a legdrágább nekem, Istenem, Te vagy az egyetlen.
Egyedül érted dobog a szívem. Neked szól az énekem.

Te vagy a legdrágább nekem, Te vagy az egyetlen.
Egyedül érted dobog a szívem. Neked szól az énekem.

Miként szarvas a forrás hűs vizét, úgy szomjazlak én.
Mint mező virága a jó esőt; várlak én!

Te vagy a legdrágább nekem, Istenem, Te vagy az egyetlen.
Egyedül érted dobog a szívem. Neked szól az énekem.

A legdrágább kincs vagy nékem, az egyetlen Úr.
Csak érted dobog a szív, mindig, fáradatlanul.

Fényedben járni oly jó nekem!
Csak benned bízom Istenem – formáld az életem!

/: A legdrágább kincs vagy nékem, az egyetlen Úr.
Csak érted dobog a szív, mindig, fáradatlanul. :/