(zene: Gégény István, szöveg: Vas István)

Köszönöm, hogy megteremtettél,
ó Szeretet és idetettél,
hogy csillagok, ködök, s hegyek
között ember legyek

Köszönöm, amit látok,
a teremtett világot,
hogy még a rossz sem céltalan.
Mindennek jelentése van.

Én is, Neked kincset érő
egy vagyok, soha visszatérő
s akár a férgek, vagy a szentek,
valamit jelentek.

Ha meghalok, semmit sem veszítek,
művedet meg nem semmisíted.
S a mennyben, vagy a pokolban
az leszek, aki voltam.