(1zene és szöveg: Gégény István)
Szólj hozzám, hogy halljam a hangodat!
Nézz most rám, hogy lássam az arcodat!
Indulj el, jöjj közel!
Várok rád, úgy kérlek, felelj!
Régóta vártam rád, s most itt a pillanat,
hogy elinduljak feléd, hogy megszólítsalak,
mert annyi minden elválaszthat,
magányból épült zord falak.
Bontsuk le együtt: gyere, építsünk hidat!
Ha hallom hangod, ha látom az arcod,
tudom jól, itt vagy már,
s fényre vágyó szívünk egymásra talál.