(zene és szöveg: Nagy Lajos)

Nézd, mennyi rejtett szépség,
Felszín alatt bújó mélység a lényeg,
Mit sokszor meg se látsz.
Nézd, mennyi gyötrő kétség,
Bennünk dúló szörnyű vétség a csüggedt szív,
Mely reményt nem talál.
Mégis vár, és Hozzád száll
egy néma sóhaj, mely évek óta választ keres már!

Jó Atyánk, nézz reánk,
Mutass fényt a sötét éjszakán,
Kegyelmedben bízunk, mikor nincs előttünk cél,
És a fáradtság, mint ólomsúly elér.

Nézd, mennyi múló szépség,
Nincs érték, csak felszínesség,
s mi nem becsüljük meg a jó szót.
De lásd, mennyi sok-sok emlék
a szeretettől lett igazán szép.
Ki tudja, miért tehettünk sok jót?
Mégis vár, és Hozzád száll
egy néma sóhaj, mely évek óta választ keres már!

Jó Atyánk, nézz reánk,
Mutass fényt a sötét éjszakán,
Csak irgalmadban bízhatunk, mikor hűtlenek vagyunk,
S bűneinkben nem találunk.

Nézd, mennyi rejtett szépség,
Felszín alatt bújó mélység a lényeg,
Mit sokszor meg se látsz.
Nézd, mennyi gyötrő kétség,
Bennünk dúló szörnyű vétség a csüggedt szív,
Mely reményt nem talál.
Mégis vár, és Hozzád száll
egy néma sóhaj, mely évek óta választ keres már!