- dobok

Lévai Zoltán

Véletlen volna csupán, hogy pont abban az évben születtem, amikor Robert Zemeckis megalkotá a Vissza a jövőbe című filmet? Biztosan =)

Ettől függetlenül teljesen átlagos gyermekkorom volt. Ovi után épphogy elkezdtem megszokni az érdi Gárdonyi Géza általános iskolát, kitört rajtam egy megmagyarázhatatlan viselkedésforma. Minden nap kimentem a konyhába, összeszedtem pár fazekat, serpenyőt, fedőket..., és természetesen két fakanalat is magamhoz ragadtam. Gondosan körbepakoltam ezeket magam körül egy puff-fal kiegészítve. Gondolhatjátok mit csináltam... Mikor már a szüleim belefáradtak az edények állandó újrazománcoltatásába, úgy döntöttek, hogy anyagilag (is) jobban járnak, ha beíratnak egy zeneiskolába dob szakra. Lehúztam ott pár évet, majd Keönch László Farkas vett kezelésbe. Tudásom legjavát tőle kaptam (kilóra).

Az általános iskolától a mai napig már jó pár év eltelt. Közben koptattam a padokat a Kolos Richárd (na most kiírom végig) Fővárosi Műszaki Egyetem előkészítő és Gyakorló Műszaki Szakközép Iskolájában (huh). Sikeresen diplomáztam a Budapesti Műszaki Főiskola, Bánki Donát nevét viselő intézmény biztonságtechnikai-mérnök verbuváló karán.

2009 óta már én is dolgozó ember vagyok. Szerencsémre elmondhatom, hogy sikerült a tanult szakmámban elhelyezkednem. Munkavédelmi és tűzvédelmi szakemberként nem volt egyszerű a kezdés. Hirtelen sok emberrel kellett kapcsolatot tartanom, sok emberhez kellett alkalmazkodnom. Az elején nagy megpróbáltatások értek, de mára már élvezem, hogy alig van időm szusszanni. ;)

Még kiskoromban nem gondoltam komolyan a keresztséget. Jártam hittanra, mert a szüleim mondták, nagyszüleim is mondták, a papunk is megemlítette néha (vagyis, amikor csak tudta). A változás 2000-ben ért. Új plébánosunk, Miklós Dezső atya összerázta a fiatalokat egy csoportba beszélgetni, játszani, meg minden... Fura volt, de nem megszokhatatlan! Kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is működünk Oázis fedőnéven. Ádámon keresztül csöppentem az imperfectumba 2006 nyarán. Az EMIT-es táborra kellett nekik egy dobos. Akkor még nem tudhatták szegénykék, mire vállalkoztak. Az áhítatokon shake-Elek, csörgőzök. De a koncerteken visszahuppanok a dobok mögé "nyúzni a bőröket, faragni az ütőket".