- ének

 Marianna

A könyvek és a zene szeretete a két fő meghatározó vonal az életemben. Így lettem könyvtáros és egyházzenész. :) Ami az éneklést illeti, valamikor középiskolás koromban kezdtem hangképzésre járni, és sokáig nem tudtam, mit is kéne kezdenem vele, csak vonzott, pedig nagyon nem találtam magam a popslágerek világában: valahogy semmitmondó volt nekem minden dal. Volt egy hosszabb kihagyás az Isten-kapcsolatomban, de Ő olyan törődéssel és kitartó szeretettel jött utánam, hogy azóta is mély meghatódottságban igyekszem valahogy viszont szeretni Őt. A keresztény dalokban éreztem meg, hogyan is lehet megérinteni az Istent – azt hiszem, Ő nyúl felém mindig elsőnek, én pedig csak reagálok, viszonzom ezt az éneklésen keresztül. Amikor bekapcsolódtam ebbe a műfajba, akkor kezdtem megérteni, mit jelent az, hogy „szüntelenül imádkozzatok” (Tessz. 5,17), hiszen az énekek szíven érintenek és tovább csendülnek a lélekben: néha napokig szól bennem egy-egy dal imádságként.

Az imperfectumba 2014-ben kaptam meghívást, és hamar megéreztem, hogy a helyemen vagyok. A csapatban a közös alkotás öröme, a barátságok és a bizalom tartanak meg. Minden áhítat / koncert / szolgálat örömmel és hálával tölt el, és megerősít abban, hogy nagy szüksége van a keresztény könnyűzenére az egyháznak (és nekem is), hiszen egészen személyes és nyílt párbeszédre ad lehetőséget az Istennel. A zene megnyitja a lelket, a dalszöveg pedig – ha őszinte és mély, azonosulni tudunk vele, és segít közvetlenül szólni a Teremtőhöz. „Uram, jó nekünk itt lenni.” (Mt. 17,4) :) Jó ezt az élményt megosztani másokkal is...