- zongora

 Zsofi

Most valami olyat mondok el magamról, amit eddig csak hozzám nagyon közel állóknak említettem: az a meggyőződésem, hogy rossz korba születtem. :D (Mármint nem a kor rossz, hanem rosszkor születtem.) De komolyan. Egy örök bizonytalan, örök kereső, örök elégedetlen – ez a kombó kevésbé kompatibilis a mai kor adta információgazdagsággal, lehetőségkínálattal. Szóval így bolyongok a világban. És cinikus is vagyok. Bár ezt is titkolni szoktam.

De térjünk a lényegre. Zalaegerszegen nőttem fel 4 fiútestvér mellett. Tizennégy évesen Szombathely (konzi) következett, aztán Budapest (egyetem), aztán Lipcse (láblógatás), aztán Hannover (egyetem), majd ismét Budapest (munka). Volt egy idő, amikor zongorista szerettem volna lenni, ezt a vágyamat az utolsó pillanatban adtam fel (és ezzel nincs semmi baj), de a hangszer azóta is fontos szerepet játszik az életemben.

Az imperfectum együttest egy szentmisén hallottam először, majd mikor egy fél év múlva ismét ugyanott játszottak – egy életem, egy halálom –, odamentem hozzájuk. Egy újabb fél év múlva pedig ott ültem az első próbán. – Egy újabb ajándék Attól, aki eddig is olyan bőkezű volt velem, hogy felül kell bírálnom a fenti önjellemzésem. Az „örök bizonytalan, örök kereső, örök elégedetlen” valójában csak bizonytalan, kereső, elégedetlen. Ami tényleg örökké leszek: egy hálás adós.